Aki “képet” lát, rostokat lát, dehidratált szerves anyagot, pigmentet, sajtolt esszenciát, felszínek sokaságát, melyek ezúttal egy fiktív “ökoszisztémába” nyújtanak betekintést. E látszólagosan anyagi illúziófüzérben az ember szerepe a passzív teremtőtől az aktív megfigyelőig terjed. A mű eredetileg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Aulájába készült, mint helyspecifikus installáció. A közös beszélgetések és ötletelések során arra jutottunk, hogy egy kifejezetten ambiciózus tervvel állunk elő, és egy közösen készített textíliával fedjük be az Aula padlózatát. A bemutató előtt – akár a mesékben – 3 napon át varrtuk egy nagy egésszé az előre kiszabott apróbb mintázatainkat, amit a mű méretére való tekintettel a helyszínen kellett kiviteleznünk. Így a projekt célja részben az volt, hogy a készülés előfolyamatai is bekerüljenek arra a helyre, ahol általában a látogató már a kész művekkel találkozik. A projekt a részvételi művészet és a közösségi alkotás összefonódásán alapszik. A koncepciót nagyrészt Nicolas Bourriaud mikrotópiáinak gondolata inspirálta, mely szerint a művésznek ideális, de valóságos szituációkat kell rendeznie, ahelyett, hogy képzeletbeli és távoli utópikus valóságokat keresne. Az installáció célja éppen ezért az, hogy áttörje a hagyományos művészet és a néző közötti határokat, ami ezáltal nem egy statikus műalkotás lesz, hanem egy folyamatosan változó, élő entitás, amelyet maguk a látogatók is formálhatnak és alakíthatnak. Az alkotófolyamat során kiemelt figyelmet kapott az újrahasznosítás, a feldolgozás, és az így keletkezett társas interakciók bevonása. A mű számos aspektusát alakította ezért a közösségi közreműködés: a csoportos ötletelés, vagy a technikai hozzájárulás. Az alapanyagokat is magánszemélyek felajánlásai biztosították, így a kezdetben művészhallgatókból álló kis csoport egész mikroközösségig nőtte ki magát. A kidobott, használt textilanyagokban rejlő személyes történetek a varrás folyamatán keresztül kaptak egységesült formát, így az nem csupán technikai mozzanat volt, hanem a közösség összetartozását erősítő művelet. Vigyázz, szőnyegre lépni szabad!